Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lizsi life. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lizsi life. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 20., csütörtök

Segélycsomag at its finest!

Karácsony van Dániában! 

Legalábbis annak aki csomagot kap otthonról. Hozzám ma jött a Julemanden, azaz a mikulás. Tudni illik a dánoknál se a jézuska hozza az iPadet vagy iPhone-t. Mivel én elég régen kaptam utoljára ilyesféle csomagot, természetesen ahogy hazaértem egyből szét is téptem a karton dobozt, hogy tolhassak egy tripla axelt Dagobert bácsi módra a segélycsomag tartalmába. Természetesen embere válogatja hogy kinek mire van szüksége otthonról. Nekem például most cipőkre volt szükségem, mert a ruhaneműk, a mi drágaságos dániánkban meglepő módon elég drágák pláne ha olyan cipőre fáj a fogad ami remélhetőleg nem nyílik szét és még jól is néz ki. Magyarként persze a csomagot hasonló intenzitással széttépő sorstársaim listájáról nem hiányozhat a pálinka, a kolbász, a szalámi és ha megoldható a TÚRÓRUDI!


Nade persze itt vagyok én, aki az életet nem az egyszerűségért szereti. Vajon mi lehet az a dolog ami egy magamfajtának elengedhetetlen, hogy otthonról érkezzen? Hát persze, hogy egy olyan termék amit minden boltban legalább 5 különböző márka képvisel és a legtöbb embernek lényegtelen, hogy éppen melyik fajta. Ez nem más mint a TÉSZTA!! Egy magamfajta tésztab*zinak, ha talált egy márkát amit kedvencének titulál, tök mindegy hogy hány féle tésztamárka és fajta érhető el elérhető áron a két sarokra lévő supermarketbe. Legyünk csak posh-ok és ha lehetőség adódik igenis az otthon jól bevált tészta kell. 

A csomagokat nagy általánosságban 3 részre lehet bontani szerény személyem szerint. (micsoda alliteráció hölgyeim és uraim!) 

  1. A "nem voltak otthon" csomag.  
Ezzel a típussal minden csomagot váró egyén legalább egyszer szembesül. Az alap scenario a következő: Interneten, az 5 és 30 perc közötti időintervallum rendszeres alkalmazása a csomag jelenlegi tartózkodási helyét feltáró weboldal frissítésére. Ez nyílván ugyanolyan, mint a buszmegállóban unatkozni és nézni, hogy jön-e már a busz. Tudjuk jól, hogy a közeledő objektum sebességét, hiába szeretnénk, nem tudjuk befolyásolni de azért csak szugeráljuk szúró tekintettel. 
Amikor már a közelben van és esetleg tudjuk is a napot, amikor megérkezik, lemondjuk az arra a napra eső teendőket, hogy biztosan otthon tartózkodjunk a csomag megérkezésekor mert senki nem akar a város szélére kibuszozni vagy taxizni mert drága is, hosszadalmas is, meg amúgyis nehogymár.  

(FUN FACT: ha szerencsétlen helyen laksz, még egy olyan kis városban is mint Aalborg [160ezer ember] simán összetudsz taxizni egy Dánia - Magyarország repülő jegyet feladott poggyásszal ÉS egy kólával a terminál büféjében)

Minden lerendezve, reggel 7kor kelés (ha olyan szerencsések vagytok mint én és a csengő, azon kívül hogy támadási felületed ad a postásoknak meg a többi csomagküldő cégnek, semmilyen funkcióval nem rendelkezdik) és vársz, hogy mikor jön már a csomag. Lassan eltelik a nap és semmi nemtörtéik azon kívül, hogy jobb esetben elolvastál egy könyvet, rosszabb esetben pedig megnézted a filmet/sorozatot ami a könyv alapján készült. Mikor kapsz egy üzenetet, hogy a csomagot nem tudták kézbesíteni mert senkit nem találtak otthon. Mert ugye hiába van a telefonszám feltüntetve a csomagodon, valahogy egyik kézbesítőnek sincsen telefonja. Két dolgot lehet ilyenkor tenni. Vagy megbeszéltek egy másik időpontot a kézbesítésre, vagy elmész magad a csomagért amit az imént már említett okokból nem sokan választják. De hát hallottam már olyanról hogy három egymást követő nap nem találtak otthon senkit.

     2. A "dobáljuk a csomagot mert az fun" típus. 

Olykor, mikor minden rendben lezajlik és megérkezik a várt időpontban a csomag, szembesülhetünk a logisztika gyöngyszemével, a szétzúzott csomaggal. Ez lehet felettébb kellemetlen is, a csomag tartalmától függően. Ajánlatos a folyadékokra egy tekercs alufóliát és egy tekercs folpakkot rááldozni és ezek után még beágyazni valamiféle puhább, ütéselnyelő tulajdonságokkal felvértezett pajzsba, mint például 3 csomag 100as zsebkendő. Nem egyszer fordult elő, hogyha éppen nem esőmentes napon érkezett volna csomag, a kifolyt mosószer és eső kombinációja azelött kimossa az életmentő csomagot, hogy az kézbesítésre kerüljön.  Kellemetlen a szitu.

    3. A "Where is the catch?" csomag.

Persze van amikor minden rendben történik és kifogástalan állapotban vehetjük az át az időben kiszállított csomagot. Ha valaki ez elött a többi fajtával szembesült akkor bizony Dagobert bácsizás közepette belegondolhat, hogy mi lehet az ami nem szembeötlő de nem stimmel. Viszont az ilyen csomagokban általában minden rendben található és lehetővé teszi a földi javak közötti örömmámort. 

Természetesen előfordulhat, hogy elkeveredik a csomag de ez ritkább így nem számolom bele az imént felsorolt triumvirátusba. 

Végül idepasszintok egy képet a szóban forgó csomagom tartalmáról. ME GUSTA



2014. március 19., szerda

DánDani-vá válás kezdetei part II

Üdv néktek nedves olvasóink!

Hogy miért volt szükség egy külön poszt-ra a történet folytatásához? Igazat megvallva nem volt, de így növeltük a drámaiságot, másrészt meg kezdtek előtörni azok a sötét idők amikor akármikor elveszhetett amit addig írtál mentés nélkül.

Most, hogy mindenki új erőre kapott és teljes odaadással és érdeklődéssel tudja folytatni az olvasást, vegyük fel a történet fonalát onnan, hogy felvettek az egyetemre.

Hurrá Hurrá! Akkor jöjjön a fun része a dolognak. Lakás keresés. Elég szerencsésnek mondhatom magam mivel nekem sikerült felvennem egy kapcsolatot egy, már kint tanuló magyar diákkal aki pont lakótársat keresett egy kisebb kommunába. A lakás nagy (viszonylag) így kell sok ember, hogy olcsón kijöjjön midnenki. Végül 6an költöztünk be. Be kell, hogy valljam, egyik legszerencsésebben nekem alakult a "kitelepedésem" Dániába. Az ismerőseim tudnának mesélni bőven, a lakáskeresés viszontagságairól.

Első este tartottunk egy szűkkörű lakásavatót magunknak, de azonnal problémába ütköztünk. Tudni illik én a város zombi negyedébe költöztem ahol se bolt se semmi nincs közel ami még nyitva is lenne 10 után. Ígyhát egy kisebb túrára indultunk a legközelebbi benzinkútig ahol bevásároltunk kólát meg capt. morgan-t (ez a kombináció késöbb a legelterjedtebb kombók közé tartozott). Másnap reggel tudatosult, hogy ez biza nem Magyar hon. Meg is tanultam, hogyha elkezdi az ember magában átváltogatni az árakat akkor maximum stroke-ot kaphat. Lifehack nr.1: Dán koronával vásárolsz, dán koronában is számolgass. Értelmetlen magadat sokkolni azzal, hogy mit menyiért veszel meg. Főleg olyan árucikkeknél amiket ígyis-úgyis meg kell hogy vegyél.

Lassan elkezdett otthonossá válni a kommunánk, de egy égető probléma egyre többször jött szóba. NINCS INTERNET! Mi van itt kérem alásan? Miután valaki megszokja, hogy odahaza mindig számíthat a világháló megnyugtató közelségére, annak ez mély víz, még hozzá olyan amiért Randy Marsh is egyből a Szilicon Völgy felé vette az irányt, hogy rákattinthasson egy felurgó ablakra. Elmentünk hát netért, kedünkbe nyomtak egy routert és kedvesen hívták is a következő delikvenst, hogy kiszolgálhassák. Hazamentünk összedugtuk, nagyon vagány van net! Ja, ethernet kábelen keresztül egy sávon. Valahogy a wifi nem működött aminek megjavítatása belekerült jópár telefonba. De hát addig mindenkinek adott volt egy kis idő ameddig netezhet aztán csere, mert a másik lakótárs is felmenne fészbukra. Fun volt. De végül lett wifi, igaz elég gyenge jellel és mindig mindenkinek baja volt vele, de ebben az esetben is szerencsés voltam mivel az ágyam alatt került elhelyezésre a hotspot, így én vígan neteztem probléma nélkül... többnyire. Aztán ezt is megtanultuk, hogy Dániában a vezetéknélküli hálózatok nem a legstabilabbak. Nagy valószínűséggel elfújja a szél a wifi meg mobilhálózati jeleket, mert ugye ha más nincs is, szél tuti van. És az is biztos, hogy mindig szembe fog fújni.

Ennyi lenne a kijutás és beköltözés rövid története. Még sok-sok témát fogok felölelni a késöbbiekben, addigis; bemutatnám a fjordpartot, ahogy ne viselj bézbólsapkát és ha esik az eső, nem az esernyő a legjobb megoldás:

ui.: Engem ez a kép, egy jővőbeli építkezés makettjére emlékeztet a kis oda-photoshoppolt emberekkel és fákkal.


Pacsi!

DánDani-vá válás kezdetei

Üdv néktek nedves olvasóink!

Mivel firkatársam éppen dolgozik, így nemtudtuk még teljesen letisztázni, hogy mégis mik kerüljenek az oldalra. Az alap koncepció viszont adott, hogy a kettőnk külföldre való beilleszkedéséről szó fog esni, ezért gondoltam tartok egy gyors back-upot arról, hogy én hogyan is kerültem ide ahol vagyok.

-vágás- főhősünk a középső oszlop első sorában foglal helyet középiskolája egyik termében. Utolsó év, mégis mi a fityfenét kezdjen magával szituáció. Anno egyszer kétszer megemlítette neki Skandináviát az Édesapja más kontextusban, de mivel nem volt a láthatáron abban az időben így most sem volt a képben. Ámde, hogyhogy nem, nohát! Az egyik felettébb érdekfeszítő és energikus tanítási napon osztályfőnöke egy olyan hírrel érkezik az ofő órára, hogy hívta az iskolát valami dán továbbtanulási ügynökség, hogy van ez a lehetőség és hogy kérdezik, mégis akadna-e akit érdekelne ezen kéttannyelvű osztályból. Hero-nk jelentkezik mert hát miért ne ugyebár? Ezek után telt az idő, de annyi további információ érkezett az ügynökségtől, hogy alig tudtuk agyilag feldolgozni a sok infot. NOT. Magyarán kezdett plátóivá válni az egész dániai kaland.  

Már akkoriban is szerettem az időmet online olyan üzenőfal olvasgatásával eltölteni, ahol 100-ból 1 üzenetnek esetleg volt valami köze hozzám. 

Valahogy így lehetne elképzelni:


Ámde egy napon, olyan, egyáltalán nem idegesítő reklámon akadt meg a szemem, hogy dániai továbbtanulás nyílt nap itt meg ekkor meg satöbbi. Na! Összejöttünk egy páran, hogy körbenézzünk miről is van itt szó. 

Jól ismert az a képsor a filmekből amikor két ember a tömegben összenéz és instant szerelem on dö spot. Velem is ilyesmi történt, azzal a különbséggel, hogy nemis voltam sokan és mint ahogy késöbb tudatosult az egyetemnek sem én vagyok az egyetlen jelentkezője. Részemről azonban nem volt kérdés hogy az és csak az az egyetem jöhet szóba amelyiket abban a teremben elsőnek kiszúrtam. Ezek után sok érdekesség nemtörtént (más szavakkal majd írok egy külön posztot a jelentkezés történéseiről). Jelentkeztem, felvettek. 

Most, csak hogy tovább fokozzam az érdeklődést nedves olvasóinkban, lezárom ezen fejezetét a történetnek és majd egy part II-vel folytatom. 

Pacsi!