DánDani-vá válás kezdetei part II

Üdv néktek nedves olvasóink!

Hogy miért volt szükség egy külön poszt-ra a történet folytatásához? Igazat megvallva nem volt, de így növeltük a drámaiságot, másrészt meg kezdtek előtörni azok a sötét idők amikor akármikor elveszhetett amit addig írtál mentés nélkül.

Most, hogy mindenki új erőre kapott és teljes odaadással és érdeklődéssel tudja folytatni az olvasást, vegyük fel a történet fonalát onnan, hogy felvettek az egyetemre.

Hurrá Hurrá! Akkor jöjjön a fun része a dolognak. Lakás keresés. Elég szerencsésnek mondhatom magam mivel nekem sikerült felvennem egy kapcsolatot egy, már kint tanuló magyar diákkal aki pont lakótársat keresett egy kisebb kommunába. A lakás nagy (viszonylag) így kell sok ember, hogy olcsón kijöjjön midnenki. Végül 6an költöztünk be. Be kell, hogy valljam, egyik legszerencsésebben nekem alakult a "kitelepedésem" Dániába. Az ismerőseim tudnának mesélni bőven, a lakáskeresés viszontagságairól.

Első este tartottunk egy szűkkörű lakásavatót magunknak, de azonnal problémába ütköztünk. Tudni illik én a város zombi negyedébe költöztem ahol se bolt se semmi nincs közel ami még nyitva is lenne 10 után. Ígyhát egy kisebb túrára indultunk a legközelebbi benzinkútig ahol bevásároltunk kólát meg capt. morgan-t (ez a kombináció késöbb a legelterjedtebb kombók közé tartozott). Másnap reggel tudatosult, hogy ez biza nem Magyar hon. Meg is tanultam, hogyha elkezdi az ember magában átváltogatni az árakat akkor maximum stroke-ot kaphat. Lifehack nr.1: Dán koronával vásárolsz, dán koronában is számolgass. Értelmetlen magadat sokkolni azzal, hogy mit menyiért veszel meg. Főleg olyan árucikkeknél amiket ígyis-úgyis meg kell hogy vegyél.

Lassan elkezdett otthonossá válni a kommunánk, de egy égető probléma egyre többször jött szóba. NINCS INTERNET! Mi van itt kérem alásan? Miután valaki megszokja, hogy odahaza mindig számíthat a világháló megnyugtató közelségére, annak ez mély víz, még hozzá olyan amiért Randy Marsh is egyből a Szilicon Völgy felé vette az irányt, hogy rákattinthasson egy felurgó ablakra. Elmentünk hát netért, kedünkbe nyomtak egy routert és kedvesen hívták is a következő delikvenst, hogy kiszolgálhassák. Hazamentünk összedugtuk, nagyon vagány van net! Ja, ethernet kábelen keresztül egy sávon. Valahogy a wifi nem működött aminek megjavítatása belekerült jópár telefonba. De hát addig mindenkinek adott volt egy kis idő ameddig netezhet aztán csere, mert a másik lakótárs is felmenne fészbukra. Fun volt. De végül lett wifi, igaz elég gyenge jellel és mindig mindenkinek baja volt vele, de ebben az esetben is szerencsés voltam mivel az ágyam alatt került elhelyezésre a hotspot, így én vígan neteztem probléma nélkül... többnyire. Aztán ezt is megtanultuk, hogy Dániában a vezetéknélküli hálózatok nem a legstabilabbak. Nagy valószínűséggel elfújja a szél a wifi meg mobilhálózati jeleket, mert ugye ha más nincs is, szél tuti van. És az is biztos, hogy mindig szembe fog fújni.

Ennyi lenne a kijutás és beköltözés rövid története. Még sok-sok témát fogok felölelni a késöbbiekben, addigis; bemutatnám a fjordpartot, ahogy ne viselj bézbólsapkát és ha esik az eső, nem az esernyő a legjobb megoldás:

ui.: Engem ez a kép, egy jővőbeli építkezés makettjére emlékeztet a kis oda-photoshoppolt emberekkel és fákkal.

Pacsi!