A recept

LondON

Hozzávalók:
(képzeljük el Stahl Juditot ahogy felsorolja a lenti elemeket és mindegyikhez hozzárakja, "ami manapság minden háztartásban megtalálható")
-két evőkanál angol nyelvtudás (ha nincs olyan sok majd kint szerzel)
-30 dkg talpraesettség
-egy csipetnyi szerencse (én a levest is mindig elsózom, menjen ebből is bőven!)
-2 táskányi pénz

Biztos mindenki hallott már olyan emberről aki semmi nyelvtudással és/vagy kevés pénzzel került ki Londonba (vagy akárhova máshova külföldre) és most milyen jól él, kocsija van és jó munkahelye.
Ám az ezzel járó stresszel és kételyekkel teli napokról már senki nem mesél. Hiába, az idő megszépít mindent. Én azért még emlékszem mikor Gergő barátommal álltunk a boltban a készételeknél egy fonttal a kezünkben, hogy ebből ma jól kell laknunk.
-Ez finomnak néz ki!
-Igen, de ez több.
-Ez meg laktat.
-De azt nem szeretem

Beggers cannot be choosers.

Ahogy én csináltam:
 Egy barátommal és barátnőmmel vágtunk bele a dolgokba. Én már voltam kint azelőtt egy nyáron dolgozni, ám akkor volt kihez mennem. Már itthonról elkezdtünk lakásokat keresni és bőszen telefonálgattam, hogy biztos helyünk legyen mire kimegyünk. Lett is lakás, a 6-os Zónában azaz messze a belvárostól de mi nem féltünk az utazástól. Összepakoltunk, dobtunk két puszit anyunak apunak, és nekiindultunk az ismeretlennek, teljesen magabiztosan, ugyanis volt hova mennünk, mindhárman felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezünk angolból és beszélni is folyékonyan beszélünk.
 A buszút... jól olvasod, busszal mentünk. Bánom e? Ezt nehéz ma már megmondani, akkoriban drágábbak voltak a repülőjegyek, és sokat spóroltunk, ugyanis nagy bőröndökkel mentünk ami a légitársaságoknál nagyon ráfizetős dolog. Kényelmes volt? Nem! Egy megtermett férfi ember nehezen fér el ezekben a székekben, szóval az alvás nehézkes.(Itt szeretném utólag is megköszönni annak a kedves Úriembernek aki az út nagy része alatt levetett cipővel utazott. Kemény penészes sajt szag terjengett, amiben volt munka rendesen, ilyet nem lehet csak úgy összedobni.)  A 24 órás  buszút végén, -még egy előny a repülőgéppel szemben-, a város közepén raknak le, szóval könnyen megközelíthető onnan már minden.
 Az első dolog mikor megérkezel: Oyster kártya!
Ezzel sokkal olcsóbb az utazás, és azonnal tegyünk rá egy heti bérletet, ami £20.20. egy hétig korlátlan buszhasználatra jogosít fel. Busszal akárhova ellehet jutni! A Metró drága, pont.
Szóval kimentünk a 6-os zónába, a leendő lakásunkba, ahol egy kedves nő várt minket. Nehezen találtunk oda és elég fáradtak voltunk, végig cipeltük azokat a nagy csomagokat. Az angol lakások penészesek, tudtátok? Mi nem, legalábbis nem számítottunk ilyen mértékű penészre, amit itt találtunk. A lakás nagyon elvolt dugva, a buszok ritkán jártak, és közel semmiféleképpen nem találtunk volna munkát.
PÁNIK!! Látható aggodalom ült a fejekre gyorsan kellett cselekedni. A lakást lemondtuk és irány vissza a belvárosba. Ekkor már egész késő este volt.
Itt adjuk hozzá a csipetnyi szerencsét! Barátnőm unokatestvére ismert egy magyar embert Londonban akinek szokott kiadó szobája lenni. Felkerestük és épp volt egy üres szobája ahol meghúzhattuk magunkat arra az estére méghozzá elég borsos áron, de akkor ez minket nem zavart, tudtuk, nincs sok választásunk.
Egy frissen festett szobát képzeljünk el egy matraccal a földön amin még rajta van a fólia. Szörnyű volt. Rettenetes festékszag és hideg is volt. Persze hívtuk szüleinket, hogy minden rendben van ne aggódjanak. Itt kell az a bizonyos 30 dkg talpraesettség és egy kis magabiztosság.
 A másnapot egy KFC-ben kezdtük az ingyen wifi miatt és mert olcsó is volt. (Nem mellesleg nagyon szeretem :P) A gumtree oldalon kerestünk lakásokat és minden jó lakásnál ment a kő-papír-olló, hogy ki hívja fel a telefonszámot. Hiába beszéltünk jól, telefonon olyan volt kommunikálni mintha mindenki teli szájjal egy építkezésről beszélt volna. Végül találtunk egy szobát, találkoztunk a főbérlővel és némi pénzcsere után, már pakoltunk is be a szekrényekbe.
YAY!
Ahogy te csináld:

Nem kell előre foglalni semmit, ahogy később rájöttem Londonban annyira gyorsan mozog az élet, hogy nem tervezel hosszútávra. Ez igaz munkára, lakásra, barátságokra.
Kijössz busszal, nagy bőrönddel, oysterkártya vásárlás és irány a Hostel(amit már kinéztél a neten előtte). A Hostelek olyan alkalmi szállók ahol nem kell elkötelezned magad, napról napra újíthatod meg az ottléted. Ahogy mi is, te is találsz könnyen szobát, ott ahol akarsz. Minden órában több 100 hirdetést tesznek fel, és több 100 lakásba költöznek be emberek. És bumm, pénzt, időt spórolsz meg és több hajszálad is marad a nap végére! Egyszerűen hangzik? Mert az is :)